Az, hogy "A megelőzés mindig olcsóbb, mint az esetlegesen elszenvedett kár" egy régi bevált mondás a biztonsági világban. Egy nem várt esemény sokszor bizonyítja, hogy üzletünk, vagyonunk vagy személyzetünk már negatívan érintett. Összességében a kár bekövetkezett. Mégis hogy lehet, hogy az évekig tartó, folyamatos megelőzés, aminek természetesen jelentős költégvonzata lehet, még mindig kevésbé drága, mint egy egyszeri káresemény hatásaként fellépő veszteségek.
Mind a makroszintű, mind a mikrovédelmi szint azon a feltételezésen alapul, hogy a megelőzés költséghatékonyabb, mint a reakcióhoz szükséges forgatókönyv.
Modern globális biztonságunk ezen a hiedelemen nyugszik, bár a hidegháború vége óta az államfők tartózkodnak olyan kifejezések használatától, mint a “kölcsönösen biztosított megsemmisítés”. A MAD (Mutually Assured Destruction) egy drága megelőzést, és egy még költségesebb válaszreakciót jelent. A MAD valójában még mindig a világbéke garanciája, hacsak India és Pakisztán, Izrael és szomszédai közötti konfliktust, vagy az USA / NATO-Oroszország kapcsolatot vesszük górcső alá.
Mikro szinten, függetlenül attól, hogy irodánkról, otthonunkról vagy személyes biztonságunkról beszélünk, a megelőző intézkedésekbe való befektetés még mindig előnyösebb, mint a válaszreakcióval járó kiadások. A biztosítótársaságok nem léteznének, ha ez nem lenne igaz, egyszerűen nem lenne ügyfélük. Az üzleti világban a helyes döntések meghozatala megfelelő intelligencia nélkül katasztrofális lenne. Bármilyen racionális döntéshozó vásárolna egy vállalkozást például anélkül, hogy tudná, mit kap a pénzéért? Foglalkoztatna egy pénzügyi igazgatót, ha nincs megfelelő hozzáértése? Alkalmazna bébiszittert, és rábízná egy csecsemő életét anélkül, hogy meggyőződne a képességeiről?
A megelőzés időbe, energiába és pénzbe kerül, mégis sokkal kifizetődőbb annál, minthogy egy katasztrófa bekövetkezzen. Összehasonlítható ez a kiadás az emberi élettel, egy üzlet csődjével, egy leégett otthonnal? Nem - az utóbbiak bőven meghaladják az elsőt.
