Egy korábbi cikkünkben már irtunk a céges belső csalások elkövetőiről, azok profiljáról és kilétéről a statisztikák és megfigyelések alapján. Belső vagy munkahelyi csalásról akkor beszélünk, amikor az elkövetők saját alkalmazottak vagy tulajdonosok, tehát a bűncselekmény nem kívülről irányul a szervezet felé, hanem annak saját emberei a megvalósítók.
Most azokról a munkahelyiekről írunk, amelyek a leginkább ki vannak téve a csalások különböző fajtáinak.
Sokféleképpen lehet csoportosítani a munkahelyeket a csalás elkövetését illetően is. Ezenkívül több változó összetevője is lehet egy ilyen elemzésnek – pl. ország, cég méret, ágazat, stb., ami tovább nehezítheti a tanulmányozást. A továbbiakban ezért olyan statisztikai alapot vettünk figyelembe (ACFE), mely a magyarhoz leginkább hasonló (nyugati típusú) piacot vizsgálja. Ezek alapján elmondható, hogy a belső vagy munkahelyi csalások:
- 71%-a profit-orientált entitásnál következett be: 42% volt zártkörű magántulajdonban és 29% volt nyílt részvénytársaság.
- 16%-a állami érdekeltségnél és 9%-a nem profit-orientált munkahelyen történt.
A munkahely alkalmazottainak létszáma közvetlenül befolyásolhatja mind a csalás, mind pedig a csalás elleni mechanizmusok bevezetésének lehetőségét. Nagyobb entitások általában több forrással rendelkeznek a csalás elleni eszközökbe történő beruházásokhoz, és nagyobb az alkalmazottak közötti feladatok elválasztásának a lehetősége is a csalás megelőzése érdekében. A nagy létszám azonban több potenciálisan tisztességtelen alkalmazottat is jelenthet, akik összetettebb tranzakciókat is elkövethetnek, növelve a csalás kockázatát.
Statisztikák azonban azt mutatják, hogy a kisebb (100 munkavállalónál kevesebbet alkalmazó) szervezetek vannak leginkább kitéve a csalás elkövetésének, és a károk mértékét vizsgálva is náluk a legmagasabb a veszteség. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert a csalás különösen pusztító lehet a kisvállalkozások számára. Ezeknek az üzleteknek általában limitált erőforrásuk van mind a csalás megelőzésére, mind pedig a csalás következményeiből való visszatérésre, a felépülésre is. Ezen vállalatoknál az erőforrások korlátozottsága miatt a hatásosabb csalás elleni ellenőrzések végrehajtására kevesebb lehetőség van, ezért ezen entitások nagyobb bizalmat is kívánnak meg a munkavállalók iránt. Ergo, a megbízható munkavállalók kiválasztására több energiát is kellene, hogy fordítsanak.
A fentiek miatt a kis- és közepes vállalatok majdnem kétszer akkora kárt szenvednek el esetenként a belső csalásoknak köszönhetően, mint a nagyvállalatok.
A következő összehasonlítás magáért beszél a kisebb vállalatok belső csalásra való érzékenységét illetően:
- Míg a nagyvállalatoknál a csalás 44%-a lett felfedezve (általában névtelen) bejelentés alapján, addig a kisvállalatoknál ez a szám csak 29%.
- Kisvállalatok esetében a csalások 42%-a a belső ellenőrzések hiánya miatt valósult meg, míg a nagyvállalatoknál ez az érték csak 25%.
- Míg a nagyvállalatok esetében 16%-ban voltak a csalásért felelősek a tulajdonosok/cégvezetők, addig a kisvállalatoknál ez az arány majdnem a duplája: 29%.
A csalások hatékony megelőzésének alapja, hogy a munkáltató etikus alkalmazottakat foglalkoztasson. Manapság a vállalatoknak körülbelül a fele alkalmaz valamilyen típusú előzetes ellenőrzést/átvilágítást (background check), amikor új munkaerőt vesz fel. A szűrésen át nem jutó potenciális munkavállalók aránya pedig nagyon eltérő lehet az ellenőrzés szigorúságától függően. Elmondható azonban, hogy a szakmailag megfelelt, de az előzetes ellenőrzésnek köszönhetően visszautasított jelöltek aránya elérheti a 10% és 30% közötti értéket.
Ha többet szeretne megtudni a kis- és középméretű vállalatoknál elkövetett belső csalásokról és azok megelőzéséről, januári workshopunkon Ön is értékes és hasznos információkkal gazdagodhat!
