A NATO nemrég ünnepelte fennállásának 70-ik évfordulóját. Magyarország 20 éve tagja a Szervezetnek. Ahogy a modern demokratikus országok sem háborúznak egymással, elmondható, hogy a NATO tagállamok is, ha bármilyen ellentét is keletkezik közöttük, azt békés módon meg tudják oldani. (Bár volt rá eset a múltban, amikor kisebb fegyveres konfliktushoz vezettek a nézeteltérések a tagok között – Görögország/Törökország.)

A Hidegháború vége óta megváltozott a világ, sokak szerint stratégiailag bonyolultabb lett: a kétpólusút váltotta egy sokpólusú, melyben már nem a Szovjet kommunizmus ellensúlyozása lett a cél, hanem egy sokkal továbbmutatóbb együttműködése a hasonlóan gondolkodó tagállamoknak, az, hogy a nyugati, demokratikus életstílust megvédje, bárhonnan is jönne fenyegetés.

Ahhoz, hogy a NATO sikeres működjön, három feltételnek kell egyszerre érvényesülnie:
1. Az USA-nak és Európának azonosak legyenek az érdekei
2. Ugyanúgy érzékeljék az ezeket az érdekeket veszélyeztető fenyegetéseket
3. Ezekre a fenyegetésekre ugyanúgy reagáljanak

Amennyiben a fentiek közül a második nem teljesül, bonyodalmak keletkeznek, ha pedig esetleg az első (és/vagy) a harmadik nem teljesül, akkor maga a Szövetség léte kérdőjeleződik meg a legjobb esetben, ha nem jön el a vége.

A mostani londoni NATO csúcstalálkozót megelőzően is már sajnos a megosztás jelei jelentkeztek:
• Macron, francia elnök hevesen bírálta a Szövetséget és az USA-t, amikor az előbbit „agyhalottnak” nevezte és megkérdőjelezte Washington elkötelezettségét Európa megvédésére. Kitől is kell megvédeni Európát? Nem kérdés, hogy leginkább Oroszországtól. Macron valószínűleg joggal háborodott fel, hiszen
• Trump, amerikai elnök már egy ideje azzal borzolja az európai kedélyeket, hogy az USA szándékát az öreg kontinens védelmét illetően egy erősebb európai pénzügyi közreműködéshez (értsd ez alatt tagállamonkénti magasabb védelmi költségvetéshez) kell kötni. Trumpot sokszor éri vád, hogy úgy viselkedik elnöksége alatt, mint elefánt a porcelánboltban, de valljuk be, a magasabb katonai költségvetés megkívánásának van racionális alapja az USA szemszögéből.
• Erdogan, török elnök kijelentette, amennyiben a NATO nem ismeri el a kurd YPG milíciát terrorista szervezetként, akkor Törökország az új baltikumi biztonsági terv ellen szavaz, mely egy orosz támadás esetére hivatott védelmileg gyorsan felfejleszteni és megvédeni a három balti államot és Lengyelországot.

A mostani londoni csúcson a sajtó Kínára helyezte a hangsúlyt. Ám ne áltassuk magunkat, a fő mumus továbbra is Oroszország. Nem sikerült Macronnak azt a tervét keresztülvinnie, hogy a NATO stratégiai tárgyalásokat kezdjen Moszkvával. A NATO országokban erre nincs igény. Oroszország továbbra is ellenség.

Oroszország mind katonai költségvetését, mind pedig gazdasági erejét tekintve, Kína mögött kullog lemaradva ugyan, ám Moszkva jobban kihasználja limitált lehetőségeit annak érdekében, hogy a következő három célt biztosítsa:
1. Elrettentsen bármilyen területét vagy politikai rendszerét ért támadást.
2. Úgy helyezze és mutassa magát stratégiailag, mint aki kihagyhatatlan a világ legfontosabb biztonsági kihívásaiból.
3. Uralja közvetlen szomszédságát.

Ezek eléréséhez alternatív, olcsóbb megoldásokat használ (dezinformáció, fake news, anti-EU erők pénzügyi támogatása, választások befolyásolása), illetve elrettentés végett megváltoztatta védelmi doktrínáját is, miszerint egy konfliktus során hamarabb támaszkodna nukleáris fegyverei használatára, mint korábban. Az orosz vezetőség fejében ez utóbbi biztosítja Oroszország számára a büntetlen beleszólást szomszédjai ügyeibe vagy éppen azok katonai megszállására (2008-Grúzia, 2014-Ukrajna).

A NATO-nak fejtörést okoz Oroszország kiismerése: Moszkva a status quo híve-e vagy revizionista tervei vannak?
Magyarországnak nem csak szavakkal, de tetteivel is a Szövetség melletti száz százalékos kiállását kellene mutatnia. Elkötelezettségünk jeléül a 2%-os GDP-arányos védelmi költségvetés csak a minimum kéne, hogy legyen. Meg kell értenünk, hogy nem mehetünk külön úton a NATO-n belül, mint az USA, Törökország vagy Franciaország, egyszerűen túl kicsik és gyengék vagyunk hozzá.

Oroszország nem Magyarország szövetségese. Pont. Oroszországot a NATO ellenségként kezeli. Mi valamiért nem. Nem kell kritizálnunk orosz-ellenes embargókat, amikor Moszkva agresszorként vonul be független országokba. Nem kell Magyarországra áthelyezni Moszkvából a volt KGST-s Nemzetközi Fejlesztési Bankot, ahol Magyarország a második legnagyobb résztulajdonos lett miután 10 millió euróval emelt tőkét – milyen Miki Egér Bank az ilyen? Hasznunk nem sok lesz belőle, a reputációnkat a Nyugat szemében viszont kockáztatjuk. Nem kell Moszkvában végzett diplomatákat kineveznünk csúcspozíciókba, évtizedekkel a kommunizmus összedőlése után. A nemzetközi sajtóban megpedzegetett titkosszolgálati megbízhatatlanságunk és az ott növekvő orosz befolyás sem minden bizonnyal csak a fantázia szüleménye. Nem kell energiaellátásunkat az ellenség kezébe adni. Mindenki más a régióban igyekszik függetlenedni Moszkvától, amennyire lehetőség van rá, mi magyarok nem: oroszokkal építünk atomreaktort. Mint nemzet, nem kellene félnünk, hogy egy esetleges megváltozott jövőben atomreaktorunk kulcsa az oroszok zsebében lapul? Nem kell a volt KGB-s elnökkel együtt paroláznunk, még akkor sem, ha más ország vezetője is ezt tette és akkor sem, ha nem barátságból, csak érdekből tesszük, hogy legyen olcsóbb földgázunk. Milyen üzenetek ezek a Nyugatnak, az EU-nak vagy a NATO-nak?

Nincs olyan érdek, ami nemzetbiztonságunkat felülírhatja. Nekünk nincs szükségünk Putyinra biztonságvédelmi szempontból nézve. Minket Oroszországtól kell megvédeni. Gondoljunk csak 1849-re, az Első Világháborúra, a Másodikra, 1956-ra vagy arra, hogy mennyire ki voltunk téve tehetetlenül a történések lehetőségeinek, amikor a Gorbacsov elleni puccs zajlott. A hintapolitikánk már a múltban is csődöt mondott. Nem nyerhetünk semmit, ha nem állunk sziklaszilárdan a NATO mellett. Moszkva azonban igen. Mondhatjuk, hogy az orosz gáz és az atom a mi érdekünk. Cserébe viszont Moszkva műveleti hátsó ajtóként használ minket az EU-ba: általunk ráhatással lehet az Európai Unióra, megoszthatja, bomlaszthatja Európát és a NATO-t is. Ne áltassuk magunkat, ez az orosz érdek a magyar-orosz kapcsolatokban.

Oroszországgal mindennek tetejébe még egy másik hatalmas, világra kiható probléma is felmerülhet, amit Magyarországnak számításba kellene vennie nagyon gyorsan: Mi lesz Putyin után? Oroszország politikai rendszeréből adódóan nincs és nem is lehet garancia egy olyan átmenetre, ami biztosan kedvező lenne Magyarország, az EU vagy a világ számára. Egy orosz hatalmi váltásnál egy pillanat alatt átalakulhat a világ, ahogy ma ismerjük, a stabilitása, és nem biztos, hogy az jót jelentene a nemzetközi biztonságpolitikában. Biztos, hogy egy Moszkvához közeli pozícióban akarjuk találni magunkat akkor is?

Meg kell értenünk, hogy az orosz medvét magunk mögött kell hagynunk. Veszélyes az országunkra és Európára nézve, józan gazdasági érdekünk is ezt kívánja hosszú távon. El kell kezdenünk elvágni a szálakat Moszkvával és erősebbre fonni azokat a NATO-val. Ahogy a mostani londoni csúcstalálkozót követő hivatalos deklarációban is megfogalmazták: „Oroszország agresszív tevékenysége fenyegetést jelent az euro-atlanti biztonság számára”

További írásaink...

Itt a nyár! - A turisták biztonsága a hotelekben
Bővebben ...
Biztonságban a nyári szünidőben is - a tengeren
Bővebben ...
Nemzetbiztonság: A területiség fontossága a 21. században – vagyis miért szeretné az USA megvásárolni Grönlandot?
Bővebben ...
Az online vásárlás és aukciók kockázatai
Bővebben ...
A céges belső csalások tipikus elkövetői
Bővebben ...

Kövessen minket LinkedIn oldalunkon is!

Forduljon hozzánk bizalommal!
Adatait bizalmasan kezeljük!
Kérjük, adja meg a nevét!
Kérjük, adja meg azt a címet, ahova a válaszunkat küldhetjük!
Kérjük, adja meg azt a mobilszámot, amin elérjük Önt!